Üveghangok | Kiállításmegnyitó

fotó: Lévai Jenő, Tolnay Imre
 
 
 
Kedves üvegrajongók!
Tisztelt kiállító művésznők!
 
FÉKTELEN SZABADSÁG
 
Azért jöttünk a Hefter üvegparadicsomba, hogy tisztelegjünk a mai magyar üvegművészet jeles női képviselői előtt. A kiállító hat hölgy más-más korosztályt képvisel, mégis sietek leszögezni, hogy az üveg kortalan. Mindenkor, csak a művészi kvalitás számít. A köztudatban ̶ az elmúlt századokban ̶  a nők helye a művészetben a MÚZSA státusz volt. A művészettörténészek előszeretettel keresték a híres férfi művészek mögött félszegen meghúzódó, ám inspiráló hölgyet. Ez a státusz persze az idő haladtával, mint látjuk, megszűnőben van.
Egyáltalán. Van-e különbség a női és férfi üvegművészek felfogása, munkái között?
- A fiúk imádják a nagy üveg tömböket, míg a hölgyek a kisebb, filigránabb tárgyakat, szobrokat alkotnak.
- A legények jobban kedvelik az erősebb színeket, míg a leányok „megőrülnek” a finom, átmenetes pasztellszínekért.
- A férfiak jobban szeretik a sarkos, derekasabb formavilágot, a hölgyek inkább a finom hajlatokat, a gömbölydedebb, lágyabb formákat kedvelik.
Nem biztos, hogy igaz, de a hölgyek másképp vannak behuzalozva.
Miről is szól ez a mai ún. csajos kiállítás?
Tehát vannak olyan kiváló tehetségű hölgyek, akik mesternői a fújt, öntött, rogyasztott üvegnek, és a csiszolás csak mellékes, befejező tevékenység munkájukban. Ez így száraz szakmai megközelítés, mert nekem ez a kiállítás a féktelen szabadságról szól. Arról, hogy az egyes korosztályok egymás szellemi, technológiai tapasztalatain keresztül tovább éltetik a magyar sajátos üvegművészetet. Itt is látszik, hogy a művészet nem lehet a semmiből előbukkanó, semmibe vezető út!
A kiállított munkákban felismerhetők a korábbi szellemi gyökerek. Látunk itt az óegyiptomi mitológiára, a szecesszióra, a konstruktivizmusra, a konceptművészetre hajazó műveket is. A művészet a kétoldalú hiper érzékenységről szól:
Itt van például L. Szabó Erzsébet munkássága. A kis sorozatú iparművészeti tárgyai az adott kor progresszióját képviselik. Az ő munkái által nemzedékek fedezték fel újból a kézművesség eleganciáját, a szép formákat, a modernitást. A vázái, tartóedényei, lámpái látszólag használati tárgyak, inkább objektek voltak. A munkáiban is azt látom, hogy a gondolkodását, a kezét a nőiesség vezette. A tárgyak formái számomra a szép női testet idézik. Egy szép vádli, egy karcsú boka, amott egy finom derékvonal, egy lendületes lordózis. Erzsébet, a mai üvegművészet egyik nagyasszonya, aki beírta a nevét a művészek arany könyvébe.
Vida Zsuzsa is ott van ebben a nevezetes aranykönyvben. Báthory Júlia után, ki sem merem mondani, hogy hány évtizedig tanította az üvegművész palántákat. Köszönet érte! Művészként mindig is az üvegplasztika érdekelte. Munkáira a nonfiguratív formázás a legjellemzőbb. Érdekelték az amorf és mértani elemek kölcsönhatásai, a formai feszültségek. Híresek az ún. gyűrű üvegei, amelyek a végtelenség és a megszakítottság párharcát mutatják be. Jellemző, hogy a munkáiban a mértani elemek is lágyak, tele vannak rejtéllyel. Az üvegei szerintem meditációs üvegek. Ha nézed, akkor beszippant, nem ereszt el, míg nem értelmezed a saját szűrődön keresztül. Zsuzsa visszafogott, elegáns színekkel dolgozik. Kedvence a kék, a finom zöld. Ha a formát akarja túlhangsúlyozni, akkor feketét, mély szürkét és színtelent használ. Zsuzsa olyan, mint legkedvesebb színe, a kék. Nekem ez a szín az érzelmek és a megbízhatóság színe. Szeretem a szelídségét, figyelmességét, a kritikai szellemét is. Ha módom lesz rá, én is dicsérőleg fogok írni a már említett aranykönyvbe.
Smetana Ágnes köztük a hűséges hagyományőrző. Munkáit elnézve, egyszerre vagyunk a XIX. században és a mában. Benne a legerősebb a szecesszió szeretete, a régi, ma már elfeledett technikák életben tartása és a mai technológiákkal való ötvözése. Pantocsek Leo ott ül fent egy felhő szélén és nagyon boldog, hogy nem élt hiába. Ágnesé a leginkább női művészi szerep. Az alkotásai többnyire üvegnövények, melyeknek néha négy lábuk van. Az üvegtarsolyok, az üvegbugyellárisok felületén sások, levelek, bimbók, indák, faágak, bogyók sorjáznak. Az alapformái finom lágy hajlatokból állnak össze, végletesen nőiesek. Művei olyanok, mint ő maga. Amit én látok a munkáiban, az a végtelen ölelkezés, tele védő, óvó gesztusokkal, amely számomra azt jelzi, hogy megölelem az egész világot, az embereket, a természetet. Benne van az élet hangos igenlése. Ő az, aki ha valakit megszeret, akkor szeretetből pogácsát süt neki.
M. Tóth Margit (az ,,M,, a marhajót jelenti) a figurális szobrászat elkötelezettje. Tőle mindig bájos, bumfordi állatfigurákat látunk. Azok hol egyedül, hol párban, hol egymáshoz egyáltalán nem illő társításban vannak. A posztamensei ugyanolyan átgondoltak, mint a figurái, és látszik, hogy azok nemcsak a méretet növelő üvegalapok, hanem kompozíciós fő elemek. Remélem, nem célozok mellé nagyon, ha kimondom, hogy Margit művei filozofikusak és az óegyiptomi kultúrából búvópatakként törnek elő. Szobraiban benne van: a Föld, az Ég, a Tűz, a Víz. A mitikusságot fokozza, hogy az állatfigurák önálló egyéniségek és kompozícióban vannak. Van köztük: vagány, szomorú, dölyfös, megalázkodó, együtt érző, hatalmaskodó, vidám, elesett, boldog figura is. A kompozíciók miatt mindegyikben fölsejlik egy áttételes, többrétegű, egymásra vetülő kölcsönhatás. Margit minden alkotásában ott van az összetartozás, az egymásra utaltság, tehát az egész környezeti állatvilág. Tehát az is fontos ez esetben, ami nincs a műveiben, az emberábrázolás. Joggal szögezhetjük le, hogy Margit munkái provokatívok, nem lehet csak úgy elsétálni mellettük gondolkodás, filozofálgatás nélkül. Szobrai nem véletlenül vannak ott a világ leghíresebb galériájában a Habatatban.
Hegyvári Bernadett, köztük, az egyik ifjú titán. Számára minden, amivel találkozik, inspiráció. Legyen az kávéscsésze, pohár, söröskrigli, tál, buszmegálló üvege, mind-mind arra szolgál, hogy beleolvasszon valamiféle konstruktivista művet azokba. Áledényeket készít valódi művészettel. Munkája során a tárgyak eredeti funkciója a belső struktúrákkal megszűnik és összetéveszthetetlen szobrászati minőség jön létre. Betti a dolgokat szétszedi és sajátos logikával újból összerakja, egybeolvasztja. Ő az, aki folyamatosan kísérletezik. A kísérletet jobban élvezi, mint a saját kész munkát. Betti egy problémára nem azt mondja, hogy lehetetlen, hanem azt kérdezi magától: hogyan? Ilyen kísérletek eredménye a puzzle koponya és a sisak. Nagyon izgalmasak a konstruktivista szellemi koponyái, ahol a részek belső játékai egyszerre mitikusak és optikailag meghökkentők. Ezek is hosszú kísérletek eredményei. Érdemes megemlíteni, hogy a kísérleteknek is ugyanolyan esztétikai értéke van, mint a kész műveknek. A kudarcnak is több hozadéka van, mint a kapásból sikeres műveknek. Betti tanít a Szimultán Képzőművészeti Iskolában és biztos vagyok benne, hogy a lurkók jó kezekben vannak.
Soltész Melinda, az új hullámos hölgy. Az eddigi élete bizonyíték arra, hogy életfilozófiája az, hogy az élet a legnagyobb ajándéka a lehetőség, de csak azoknak, akik képesek több tízezer órát foglalkozni szeretett hivatásukkal. Melinda keveri az öntött és hideg üvegeket a kompozícióiban. Jellemzője, hogy a végletekig feszíti az ellentétpárokat, mint pl.:
az organikus ̶ mértani, a sötét ̶ a világos, a derékszög ̶ a leomló gömbölyded, a fényes ̶ a matt, mind fontos gesztus.
Ami bennük a legkülönlegesebb: a lágy formák, amőbák külső tükörfelülete. Ez egészen furcsán mutatja meg a környezetet, benne magát a nézőt is. A torzításokban benne van a negyedik dimenzió, a tér és idő hajlik, futurisztikusak a fénypontok és máris benne vagyunk a csillagközi jövőben, amely beszippant, nem enged el. Ha nagyon figyelünk, akkor Einsteint látjuk, ahogy magyarázza a negyedik dimenziót, hogy az, amely maga körül meggörbíti a téridőt, melyet gravitációként érzékelünk.
 
Van egy teóriám. Az őskorban a férfiak boldogan elmentek vadászni, mert az jobb, mint otthon. Eközben az ősasszonyok vezették a barlangtartást. Sütöttek, főztek, elpaskolták a gyerekek fenekét, kitakarítottak az ember után. Egyszer csak körül néztek, hű de csupaszok ezek a sziklák, csinosítsuk ki már valahogy. És akkor nekiálltak barlangrajzolni. Csak így keletkezhettek azok a csudaszép munkák, hisz a férfiak azt nem csinálhatták, mert a mamuthurcolásból megfáradva, csak ledőltek a sarokba és észre sem vették a falakon a remekműveket. A barlangrajzoló utódok most itt állítanak ki és gratulálunk nekik, szeretjük a munkáikat, szeretjük Őket is!
 
- Botos Péter

Share/Save