1942, Salgótarján

Erdei Sándor, a Salgótarjáni Öblösüveggyár és a budapesti üvegképzés neveltje, több műfajú művész. Tevékenységének, az üveggyári évtizedek alatt, egyik alappillére volt a formatervezés. Ott ivódott szemléletébe, látásmódjába az egyszerűség, a rend iránti hajlam, a modulszerű keretek, a korlátozott léptékek tisztelete, s az az alkotói sajátosság, hogy semmit nem bíz a véletlenre. Szereti gondosan előkészíteni, aprólékosan megtervezni a dolgokat, bár jól tudja, hogy a váratlan fordulatok így sem zárhatók ki teljesen. Ezzel az alapállással végzi szabad alkotótevékenységét is, az üvegművészet és a szobrászat területén, melyeknek 1986 óta van elsőbbsége a pályáján. Erdei Sándor a dísztárgy körébe tartozó műveiben az üveg anyagi adottságaiban rejlő esztétikumot bontakoztatja ki, s igyekszik a saját jellegzetességeit megformálni, hol nyersebben, darabosabban, hol pedig csiszolt, míves, lekerekített formákkal. Szobraiban viszont inkább az elüvegtelenítésre épít, a jellegzetes üvegtulajdonságok, az átlátszóság, fényvisszaverés és tükrözés visszaszorítására. A profilrajzolat és lapszerűség kettősségével, feszültségével megmintázott sztélé üvegmorzsái érdekes hatású, gyantás, szemcsés, nyers oszloppá állnak össze. /Nagy Zoltán/