1976, Pécs

„Gáspár György munkáit áthatja az építészet. Ez azonban nem egy valós vagy kreált funkcionális, vagy a társadalmi élettér kifejezésére szolgáló rendszer. Az egyén legbelsőbb, legmélyebb pszich és kivetüléseinek téri kiterjedése. Objektjeiben a kép és a szobor határmezsgyéit vizsgálja, mértani precizitással egymáshoz csiszolt elemei, a különböző nézőpontokból, mindig új tereket nyitnak, kiaknázva az üveg médiumában rejlő lehetőségeket. Tárgyai ablakok, nyílások egy ismerős, mégis ismeretlen világra.” (Mészáros Flóra)