1961, Szentendre

„Minden nap a természet ünnepel. Színes ruháját váltogatja és tükrödbe néz, a szemedbe és a szemembe. Az ég vizében a lusta felhők vitorlát bontanak, lábam alatt a fűszálak erdejében apró bogarak motoznak. Az öreg huta ajtaja nyitva áll, egy »felhőépítő« éppen üveget készít. Azt szeretném, ha az én edényeim is megteremnének, mint alma a fán. Egy eltévedt szellő megérinti az izzadt arcokat. Táncol a kézben a fúvócső, az üveges szerszámok csillognak. Ünnep ez ma, mert örömre hív a művészet lelke.”